A fogvatartó neve: Érzelmi evés.
Rengeteg olyan üzenetet kaptam már az évek során, amelyben az érzelmi evés nehézségéről írtatok..
Vannak, akik “stesszevők”, tehát, ha stresszelnek, szoronganak, depressziósak, akkor egyből előkerül valami mocskosul csaló étel…., de akad olyan is, akire akkor tör rá a falási roham, amikor valami öröm vagy felfokozott boldogság éri.
Az érzelmi evés, soha nem oldja meg a problémákat, hiába lelki szükségleteinket elégítjük ki vele, (valóban kielégítjük vele?!) sőt, inkább újakat teremt!
Ha magunk alatt vagyunk például azért, mert elvesztettük az állásunkat, majd ezen szomorkodva, felfaljuk a lakásban található összes édességet és ami szembe jön velünk, akkor 10 perc múlva már a bűntudattal is küzdenünk kell, majd ezután ránk tör a “most már úgyis mindegy” érzés, amitől újabb csomag chipset bontunk. Egy idő után a mérleg és a tükör is többet mutat majd, ettől még jobban magunkba zuhanunk és így tovább, majd egy ördögi körben találjuk magunkat.
Sokszor olyan emberek is képesek ebbe az ördögi körbe beleesni, akik egyébként fegyelmezettek és egészséges életmódot élnek.Ilyenkor gyakran állhat a háttérben valamilyen szülői minta és étkezési tradíció.Azt már tudjuk, hogy a családból hozott neveltetési minták meghatározzák felnőtt életünket, de talán kevesen gondolják, hogy ez az étkezésre is érvényes.
Vannak például olyan szülők, akik nem tudnak elég időt tölteni a gyerekükkel, ezért édességekkel próbálnak kompenzálni, úgymond megjutalmazni őket, ezzel a saját vállukról levenni a nyomást, bűntudatot, nem is gondolva ez milyen károkat okozhat a későbbiekben.
A saját emlékem például azt, hogy nagyon szegények voltunk, de voltak időszakok, amikor kicsit jobban ment, ilyenkor anyu nagyon sok rágcsát, édességet vett nekünk, mintha kicsit ezzel engesztelne ki minket, amiért voltak olyan napok, hogy egy szelet kenyér sem jutott az asztalra.Gondolom mondanom sem kell, hogy ez NEM KIEGYENSÚLYOZOTT táplálkozás.
Egy ilyen példa a gyereknek tűnhet úgy, hogy az étellel való jutalmazás egyenlő a szeretettel és gondoskodással.
Érdemes tehát felismerni, ha ilyen problémával küzdünk és dolgozni ennek a mielőbbi levetkőzésén, hiszen hosszú távon a zsíros, “rossz” szénhidrátokban gazdag étkezés, egészségügyi problémákhoz vezet és a már meglévő lelki problémákat is elmélyíti!
Nem csak a hízás lehet ennek melléktünete! Hiszen felborulhat a cukorháztartásunk, inzulinháztartásunk, emésztési-anyagcsere problémáink lehetnek stb. stb.Jó megoldás ilyenre a sport, ami endorfint szabadít fel a szervezetben, mondani sem kell ennek a pozitív hatását! Hosszútávon sokkal nagyobb örömet okozhat, mint egy doboz fánk.
Lehet túlzásnak hangzik, de ha magunk nem tudunk ezzel a problémával megküzdeni érdemes, és elsősorban NEM CIKI szakembert felkeresni!
Segíthet a felkutatni,elengedni a rossz gyermekkori berögződéseinket.