1000 forint
“De hát neked olyan jól megy a zenélés!” …
Éreztem, hogy hamarosan meg kell ejtenem ezt a”beszélgetést”.
10 év után úgy döntöttem, váltok.
Idén október 8-án volt a tízéves évfordulója annak, hogy először DJ pultban álltam.
Emlékszem arra, hogy 19 éves évesen nem állt szándékomban ezzel foglalkozni, nem ilyen indíttatásból léptem a pályára, egyszerűen csak megtörtént. Ahogy felkerültek a kis INGYENES fellépéseimről a fotók, egyre több felkérés érkezett, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem csak foglalkozom ezzel, hanem ebből élek, és nem sima munka ez, hanem amit élvezek és szeretek is.
Ebben is voltak persze hullámvölgyek, hiszen mint mindennek, DJ életnek is megvan a maga ára.
Nincsenek ünnepnapok, hiszen bulik akkor is vannak... de még mennyire, hogy vannak!
Ezáltal a családi összejövetelek is sajnos kimaradtak az életemből. A Szilveszter éjszakámat 9 éven át minden egyes alkalommal benzinkutakon töltöttem, mindig ott vagy az autópályán ért utol az éjfél. Tavaly a covid miatt viszont már baráti körben tölthettem ezt a fontos napot.
Az utóbbi két évben már azt éreztem, a DJ-lét engem nem boldogít! Nem voltak lázas bulira készülődések és volt, hogy rengeteget sírtam, mert azt éreztem, hogy még a szerelemben is gátol ez a fordított életforma: éjjel munka, nappal alvás...
...Azt éreztem legbelül, hogy több vagyok, többre vágyom ennél...
Arra jutottam, hogy ez a szakma számomra ennyi idő után már “ciki”, hiszen meg kellene hagynom a fiataloknak, illetve előbb-utóbb magától alakul úgy, hogy a bulizó korosztály az új arcokra kíváncsi, ezt pedig semmiképp nem szerettem volna megvárni.
Tudom, ez borzasztóan hangozhat, de egyszerűen így érzem és leírom: a covid számomra pozitív változást hozott.
Nem kellett önszántamból dönteni, hogy nem megyek, mert azt mondták: NEM LEHET!
A vírus belekényszerített abba, hogy a felszabadult időmmel másképp gazdálkodjak. Belekóstoltam a szempilla építés művészetébe, de nem jött az az érzés, ami lázba hoz, hogy én ezzel lelkesen és ami a legfontosabb: szívből foglalkozzak.
Kicsivel később a párkapcsolatom hozta magával, hogy az építőiparban is tegyek egy próbát, de valahogy ez is elhalványult bennem, bármennyire is próbálkoztam.
Tavaly decemberben aztán volt egy hatalmas felismerésem: elhagytam magam, felszaladt észrevétlenül x kg… Ez köszönhető volt a munkanélküliségnek, a depinek, az otthon ülésnek, a mackónadrágnak és annak az érzésnek, hogy: “ugyan minek az egész?”
Minek sminkelni? Minek szépen felöltözni? Minek edzeni?
Felszívtam magam, és azt mondtam: “ez így ördögi kör.” Hiszen nem mozogtam, nem figyeltem az étkezésre, ezáltal eltunyultam, hitvány szar voltam, és ettől még inkább azt éreztem, hogy minek küzdjek... Hiszen amúgy is rosszul nézek, ki és borzasztóan is érzem magam… Borzalmas, de igaz, megtörtént velem is!
A felismerésemnek hála elkezdtem odafigyelni, és a saját Body Shape termékemhez hasonlókkal segíteni az átalakulásomat.
A tudatosságom összeadódott az elszántságommal, és a kg-ok szinte olvadtak rólam!
Mert hitvány szar voltam, be voltam fordulva, negatív energiáim voltak, és nem is javult a helyzetem, sőt inkább romlott, viszont amint visszatért a hitem, az életem elindult felfelé egy új úton!A covid miatt nem volt konditerem, tehát bármilyen furcsán is hangzik, a lépcsőházban gumiszalagokkal edzettem, az átalakulást pedig mások is végig követhették, és egyre többen kerestek meg azzal, hogy tanácsot szeretnének kérni tőlem.
Fontos tudni, hogy ÉN NEM VAGYOK SZAKEMBER, és ezt mindig mindenkinek hangsúlyozom is. Ettől függetlenül sokan bíznak bennem, és én is magamban! Amiben tudok, abban pedig szívesen segítek.
Egyszer csak megfogalmazódott a gondolat bennem, hogy szeretnék egy saját terméket, mert biztosan sokaknak segítene úgy, mint ahogyan nekem is, illetve ezzel egy biztos jövedelmet is kialakíthatok magamnak, aminek segítségével végre elhagyhatom az éjszakázást, ami már régen nem tesz boldoggá.
Mivel nem volt bevételem, 2 hónapig csak gondolat, vágyakozás és álmodozás szintjén maradt ez a projekt, de nem bírtam tovább és rájöttem: attól, hogy azt hajtogatom magamnak, hogy szeretnék egy webshopot, nem történik semmi, nem terem ott magától.
Tisztán emlékszem, hogy egy szombat reggelen felkeltem, és elkezdtem bérgyártókat keresni.
Nem tudtam, hogy miből és hogyan, csak azt, hogy én ezt akarom, és valahogy úgyis megoldom!
Aztán láss csodát! A kormány azt mondta, újra lehet zenélni menni! Így szépen a bejövő pénzeket apránként befektettem, egyik héten a design tervekbe, aztán az engedélyeztetésekbe, és így ment szépen minden tovább kis- és jól megfontolt léptekkel.
Amint eldöntöttem, és tettem érte, megsegített az élet, és habár nem volt egyszerű, mindig úgy alakult, hogy egy kis lépést tehessek előre!
Nagyon izgatottan és akkora lendülettel álltam hozzá, hogy nem érdekelt semmi, csak az, hogy megvalósíthassam az álmomat!
Mikor az utolsó hajrához értem, arra keltem egyik reggel, hogy mindösszesen 1000 forint van a számlámon.
Ültem, néztem a számlámat, és egyből a megoldáson gondolkodtam, mert már csak egy picike kellett ahhoz, hogy célba érjek.
Sírhattam volna egy sarokban, hogy ennyi volt, elakadtam, de az nem én lettem volna.
Eszembe jutott a reggeli kávém közben, hogy előző évben elmaradt a gardróbvásár… A legjobbkor jött ez az ötlet, hiszen volt időm, rendelkezésemre állt az Instagram, mint meglévő felület, így hát neki is álltam a mellettem tornyosuló különböző influenszermunkákból összegyűlt ruháimat eladásra bocsátani.
A következő sorok talán hihetetlennek tűnnek, de esküszöm, minden szava igaz!
Reggel 8-kor 1000 forint díszelgett a számlámon, estére viszont egy tetemes összeg gyűlt össze! 4 hétig toltam a vásárt gőzerővel, amivel sikerült is megteremteni a hiányzó összeget a vállalkozásom elindításához.
Bármekkora is volt az öröm, nem dőlhettem hátra, hiszen azóta is rengeteg a munka, és különböző fejlesztéseken dolgozom, de boldog vagyok, motivált vagyok és saját magamnak is sikerült bebizonyítani, hogy a mottóm valóban beválik: HIGGY MAGADBAN, TE HITVÁNY SZAR!
Hogy mi a tanulság?
Nem szabad beleragadni egy megszokott munkába vagy élethelyzetbe csak azért, mert félsz váltani!
Annyiszor hallom ezt: De hát neked olyan jól megy a zenélés!
Igen, jól ment 10 évig. Szerettem, imádtam, de túlnőttem ezen.
Úgy érzem, kicseréltek és megújultam, amit a környezetem is lát.
Jól érzem magam a bőrömben, és hálás vagyok az 1000 forintos reggelért is, mert még inkább küzdésre késztetett és arra, hogy megbecsüljek minden sikert és forintot, amit magaménak tudhatok!